AJÁNDÉKOZÁSI SZOKÁSOK Az előkészületek erre a nagy ünnepre a Mikulás-napi és Luca-napi ajándékozáshoz kapcsolódnak, amelyek a 11. század óta léteznek. Luca napján az volt a szokás, hogy egy személy letakarta magát fehér lepedővel és az egyik háztól a másikig járva aszalt fügével, mandulával, dióval és almával kínálta a gyerekeket. A csintalan gyerekeket ijesztgette is. A szófogadatlanok párnája alá virgácsot tett, ami arra intette őket, hogy javuljanak meg. Manapság ezt a szereoet a Mikulás tölti be, aki a jó gyerekek csizmájába édességet tesz, a virgácsot pedig a segédje osztja, a Krampusz( a rossz szellem, az ördög szimbóluma). A hagyományos, régi horvát ajándék egy díszített alma volt, amelyet božićnica-nak hívtak és a lányoknak ajándékozták a fiúk. A KARÁCSONYI BÚZA A karácsonyi búza ültetése a mai napig is megmaradt mint olyan szokás, amely az ujjászületést és a termékenységet jelképezi. Érdekes, hogy ezt a szokást nem ismeri a protestáns hitközösség, valamint Európa nagyobb része, így Portugália és Dél-Olaszország mellett csak Horvátország területén találkozunk vele. Karácsonyig a búza szépen megnő egy vízzel töltött edényben és a karácsonyi asztalt egyik dísze lesz, később pedig az egész karácsonyi időszakon át a karácsonyfa alatt, a jászol mellett áll, vagy pedig a szoba sarkában. Hogy szép egyenletes legyen a búza, a hegyét levágják és piros vagy piros-fehér-kék szalagot kötnek köré. Egyes vidékeken a búza közepébe almát és gyertyát is tesznek. Karácsony után a búzát a madarknak adják, mert e szent időszakból semmit sem szabad eldobni. KARÁCSONYESTI SZOKÁSOK A horvátoknál karácsony böjtjén és a karácsony előtti időszakban a következő szokásokat tartják meg: előkészítenek három nagy tuskót, szalmát szórnak szét a szobában, betlehemet készítenek és gyertyát gyújtanak. A három nagy tuskó, amelyet szenteste bevisznek a házba és a tűzbe tesznek a Szentháromságot jelképezi, ezeknek a parazsával gyújtják meg az összes többi gyertyát a házban. Az égő tuskóknak gyakran adtak enni az ünnepi asztalról és inni a borból, amely a karácsonyi asztalon volt. Azt hitték, hogy a nagy tuskók tüze az egész otthonnak és minden családtagnak jót hoz a jövőben. A szalma mint a karácsony jele tovább megmaradt, mint a tuskók. Az a pillanat jelentette a karácsonyi ünneplés hivatalos kezdetét, amikor a szalmát behozták a házba. Ez rendszerint a családfő feladata volt. A szalmát széthintették a padlón az asztal alatt, egy részét az asztalra tették és letakarták az asztalterítővel, egy másik részét pedig csomóba( kis kévékbe) kötötték vagy koszorúba fonták. A vacsora után a családtagok felkeltek az asztaltól, a szalmához ültek és ott beszélgettek, amíg nem jött el az ideje annak, hogy a templomba induljanak. Némely vidékeken karácsony éjjel nem is aludtak az ágyban, hanem a behozott szalmán. A padlón szétszórt szalma arra utal, hogy Jézus istálóban született, a szalmából készített kis kévék és koszorúk pedig a termékenységet jelképezik. Egészen 1850-ig Horvátországban nem volt szokás karácsonyfát, díszíteni, annak ellenére, hogy ez szokásos volt például a német fejedelemségekben már a 16. században. Érdekes, hogy az első karácsonyfák lombhullató fák voltak. A fát régen almával, naranccsal, szilvával és körtével, bearanyozott dióval és mogyoróval, cukorból készült édességgel vagy üvegfigurákkal díszítették, már akinek volt ilyen figurája. Ezek mellett színes papírláncokat, arany és ezüst szálakat, égőket és gyertyákat is tettek a fára, és ezeket csak a legünnepélyesebb pillanatokban gyújtottak meg. Igaz, hogy a fa díszítése a horvátoknál viszonylag későn jelent meg, az otthon díszítése bizonyos növényekkel azonban már régóta elfogadott szokás. Ez a gyerekek feladata volt. A tengermelléken az volt a szokás, hogy a gyerekek zsálya, borostyán és fenyőágakkal díszítették a házat, a zöld otthon az élet erejét jelképezi a téli, halott természettel ellentétben. A betlehemet, saját maguk készítették vagy a kartonból készült, készen vásárolt betlehemet a karácsonyfa alá teszik, hogy közvetlenül is emlékeztessen az ünnepelendő eseményre - Jézus születésének estéjére. Régen a betlehem gipszből vagy fából készült és csak a templomban volt. Becsületbeli kérdést jelentett, hogy minél nagyobb és élethűbb betlehemet készítsenek. Egyes iratok szerint az első természetes nagyságú betlehemet még Szent Ferenc készítette 1223-ban. Az otthonokban a betlehemek a 19. századtól találhatók. A karácsonyi díszek közül említsük még meg a gyertyákat, amelyek két dolgot jelképeznek: ők a természet ébredésének a jelei és a világosság jele, amelyet Jézus születése hozott a világnak. KARÁCSONY BÖJTJE ÉS A SZENTESTI VACSORA Az a szokás, hogy szenteste böjtölnek és az éjjelt átvirrasztják éjfélig, amikor az éjféli misére mennek. Karácsony napján, december 25.-én viszont gazdag és ünnepi vacsora készül. Karácsony böjtjén az esti harangszó előtt be kellett fejezni a házimunkát, valamint elkészíteni az ételt és a süteményt. Karácsony böjtjén böjtöltek, karácsony napján viszont még a legszegényebb otthonokban is akadt pár darab hús és finom sütemény is. A sok hagyományos karácsonyi étel közül két receptet ajánlunk Önöknek: Likőrös fánk (fritule) 1/2 kiló liszt, 2 tojás, 2-3 dkg élesztő, egy kis pálinka, kevés reszelt citromhéj, egy kis só, egy kanál cukor, szükség szerint víz. A hozzávalókat összekeverjük hogy,kétszer olyan sűrűségű legyen, mint a palacsintatészta, és félretesszük, amíg a kétszeresére megkel. Kanállal szaggatjuk a forró olajba és megsütjük. A kész fritulákat vaníliás cukorral szórjuk meg. Szemes saláta Elkészítünk 10-10 dkg főtt kukoricát, szóját, búzát, babot és borsót. Megsózunk, hozzáadunk egy vöröshagymát és 1 dcl almaecetet, 1 dcl olivaolajat és 0,5 dcl fehér bort. Összekeverjük és legalább 5 óra hosszáig állni hagyjuk. Kellemes karácsonyi ünnepeket és jó étvágyat kívánunk!